2011. február 2.
Új oldalt nyitottam a vágányzat építésének bemutatására:
Vágányfektetés
Az itteni oldal az előkészületekről szól, tessék nyugodtan böngészgetni!
2011. január 19.
Eredményes 2011-et kívánok minden kedves olvasónak!
Kezdem megérteni azokat, akik néha egy-két év kihagyással frissítik csak a terepasztaluk építéséről szóló honlapjukat! :-) Nos, nálunk is közbe jött az (újabb) építkezés, a gyereknevelés, a kerti munka, és így tovább. Ám a napokban végre sikerült ismét előre haladnom kicsit, így a hétvégére ismét a vágányfektetés elkezdését tervezem magamnak! :-)))
Idő közben elkészült a körbeburkolás a bambusznád-szövetes keretekkel, illetve ajtókkal. Legalábbis részben... Nagyon nem füllött a fogam ehhez a munkához, aztán erőt vettem magamon és nekiálltam. Az is segített benne, hogy közben alakult egy satupad a garázsban. A korábban leírtakhoz képest annyi változott, hogy a bútorhátlap merevítés miatt az elemek, ill. ajtók nehezebbek lettek, ezért a sarokpántokat erősebbre cseréltem. A bambusznád szövet méretre vágását első megközelítésben metszőollóval végeztem, majd miután a mögötte lévő szövettől megfosztva ragasztópisztollyal jó sűrűn ráragasztottam a bútorhátlapra, már dekopír fűrésszel tudtam méretre szabni. Ilyenkor a bambusznak kell fent lennie, különben a fűrész szétcincálja azt! Hogy ne lötyögjenek ezek a bambuszos füllungok a belülről nútolt keretben, kiékeltem a hézagot több helyen és az ékeket ugyanscak ragasztópisztollyal fixáltam. Mit mondjak, elmhasználtam közel egy doboz Pattex „töltényt”, így ismét párezerrel többet lehet írni az asztalos munka kiadási oszlopába...
Az egyik ajtószárny már a helyén
A sarok illesztése, a sarokpánt és az ékelés ragasztása közelről
Az elemek sarokelemek lábaira történő felfúrása kérdéseket vetett fel, mert olyan megoldásban gondolkodtam, ami kívülről nem lesz látható. Végül egyszerűen facsavarokkal fogattam fel őket, a pici fejeket pedig legfeljebb majd fa mintázatú matrica pöttyökkel eltakarjuk, bár most sem feltűnőek. A kemény fába a 3,5-ös facsavarok helyét 2 mm-es fúróval előfúrtam. Nem bírom hangsúlyozni, hogy minden munkafázist a legfokozottabb biztonsági elővigyázatossági intézkedések mellett vágezzünk, még akár egy lyukkifúrását is! Ebben az esetben például a vékony, 2 mm átmérőjú fúrószár elpattant, és csak szerencse, hogy nem repült el az egyik darabja valamerre. Mindig viseljünk biztonsági szemüveget, vagy legalább egy napszemüveget!
Természetesen az ajtók méretezésénél –mint az utólag kiderült– akadt némi elszámítás, így például immáron nem lehetséges merevítés képpen polctartó sarkokat felszerelni a lábakra, hogy merevítse a kereten túlnyúló asztallap részeket, vagy legalábbis csak nagyon kevés helyen maradt meg ennek a lehetősége. De bízom a 15-ös rétegelt lemez masszívságában! :-) És kimaradt az ajtók között kettő lyuk, ahol srégen kell majd újabb ajtókatt vagy takarólemezeket felszerelnem. Ez ismét némi vibrációval jár majd, de a mostani szerelések tapasztalataiból kiindulva ez már nem szabad rongáló hatással legyen a lefektetett vágányokra.
Egységes arculat, az egyik hiányzó résszel
Az áthidaló elem alatti rész és az első sarokelem burkolása, balról a másik hiányzó burkolatrésszel
A másik érdekes kérdés a vágányzat rögzítése lesz. A puha anyagú kétoldali ragasztószalagtól némi hangtompítást várok, de ha minden ív előtt, közben és mögött szeggel kell rögzítenem a vágányokat, akkor ez az előnye elvész. Ráadásul, ezek az anyagok állítólag mintegy öt év alatt elöregednek és porózusossá válnak, gyakorlatilag elporlanak. Azért én mégis azt hiszem, hogy teszek egy próbát vele így, hogy minél hamarabb elkészüljön a terepasztal, és olcsón készüljön el – aztán legfeljebb majd átvariálom a tárolóállomást később. Úgyis eldöntöttem, hogy a felette lévő szintet leemelhetővé kell készítsem, mert bármikor adódhat olyan körülmény, ami miatt szerelni kell vagy a felszíni állomás lapjának az alját, vagy a tárolópályaudvart (pl. ha szükségessé válna egy kitérő cseréje).
Még néhány apróság hiányzik a vágányok fektetéséhez. Például rájöttem, hogy nincs idehaza elegendő számú sszigetelő sínpapucsom, illetve flexibilis vágány lezáró talpam. Hétvégére szigetelő papucsaim már lesznek és nagyon kevés lezáró talp is, de azt is ki fogom próbálni, hogy mi van akkor, amikor a flexi sínek utolsó talpfáit használom lezáró talpnak. Mindennek csak amiatt van jelentősége, hogy az íves vágányszakaszok ne legyenek sarkosan lefektetve. A sínszálakat a Dremel mikrogéppel fogom méretre vágni. Elsőként a hurkkapcsoláshoz szükséges vágányokat és az ahhoz csatlakozó kitérőket fogom lefektetni, a többit pedig a hétvégén, vagy utána meglátjuk.
A menet közben történő kisebb fejleményekről a vendégkönyvemben számolok be.
FOLYTATÁS HAMAROSAN, DE MÁR TÉNYLEG AZ ÚJ OLDALON! (Majd ide is belinkelem.)
Addig is tessék megnézni az egyre gyarapodó modelleimet és a főoldalon a fotógalériákat!
Véleményeket, kérdéseket továbbra is lehet írni az interaktív vendégkönyvembe!
* * *
2010. március 28.
Terveimmel ellentétben a vágányokat még nem fektetem. Ennek oka, hogy feleségemmel kitaláltuk, hogy a lábazatot körbe kellene burkolni. Erről mindjárt bővebben, de először pár szót az ablak alatti áthidalóról: ennek beszerkesztése nem is volt olyan pofonegyszerű feladat, de azért különösebb gondot sem okozott. Külön nem dokumentáltam, de az első sarokelem végére rácsavaroztam egy lécet, ami megtámasztja az áthidaló egyik végét, a másik vége pedig felfekszik a második (középső) sarokelem két szélső lába közötti keresztlécre. Az áthidalt távolság kb. 110 cm, így az áthidaló elem, ami egyszerűen egy méretre vágott 15 mm vastag rétegelt lemez, ránehezedéskor meggörbül. Úgyhogy még a vágányfektetés előtt fog kapni két fenyőléc formájában egy kis merevítést. Az áthidalón fektetendő vágányok nem lesznek fixen átvezetve a szomszédos sarokelemekre, legfeljebb lehúzható papucs tartja majd őket össze a csatlakozó sarokelem vágányaival, hogy bármikor ki lehessen emelni és az ablakohoz hozzáférni. Ugyanez vonatkozik majd a felszíni állomás vágányaira, peronjaira és a mellékvonali fonódott vágányos viaduktra. Ehhez majd oldható elektromos csatlásokat is kell építenem, de ennek részletein még nem gondolkoztam el.
Helyén az áthidaló elem, kezdődhet a vágányzat felrajzolása
A szemfülesebbek észrevehették a fenti képen az asztal alatti polcot. Nos, igen, az első sarokelem be lett polcozva. Ehhez 4 mm-es rétegelt lemezt használtam, ez viszont gyengének tűnt. Ezért hamarosan le fogom cserélni 6 mm-esre, amihez ismét le kell majd emelnem az asztallapot a vázszerkezetről. Viszont amikor visszateszem, a kiálló élek szögvasakkal megkapják a végső merevítést és körös-körül is mindenhol odacsavarozom az asztallapot a vázszerkezethez!
A feleslegessé vált 4 mm-es rétegelt lemezzel pedig teszek egy próbát, hogy miként lehet belőle az ívelt rámpákat kiszabni. Ha kellően sűrű alátámasztás esetén nem hajlik meg, akkor marad. Azért preferálnám ezt a megoldást, mert a fordítóalagútban 40 ezrelékes emelkedő lesz, ugyanis a vonatok le kell küzdjék azt a 8 cm-es magasságkülönbséget, ami szükséges ahhoz, hogy a felszíni állomás alatt elférjen a tároló pályaudvar, felette a felszíni állomást hordozó rétegelt lemez, rajta az ágyazat és azon a vágányok. Az ehhez szükséges 2 méteres távolság a belső íven éppenhogy megvan, de akkor a pálya emelkedőbe való átmenetét biztosító függőleges ívekkel még nem is számoltunk! Ezért nem mindegy, hogy a lemez miatt plusz 4 vagy plusz 6 mm-t kell a pálya emelkedjen, hiszen az a plusz 2 mm szintkülönbsÉg is 5 cm-rel hosszabb emelkedőt jelent. Na jó, ennyit a kukacoskodásomról! :-) Az azonban tény, hogy a 4 mm-es rétegelt lemez jobban görbül, így könnyebben formálható meg belőle az ívben emelkedő pályatesthez szükséges alaplemez.
Kezd formát önteni a majdani váltókörzet
Az árnyékpályaudvar lefedése több további kérdést is felvet. Először is, meg kell oldani a felsővezeték kiépítését, hiszen ha már lefedtem a tárolóvágányokat, ezt nehéz lesz pótolni. Másodszor, szeretnék a két váltókörzet közelébe pici kamerákat szerelni, hogy láthassam minden rendben van-e odabent, illetve azonosítani tudjam a vonatokat is. A sötétben a megvilágítást LED-ekkel oldom majd meg. A kamerák beszerzése előtt ki kell választani, hogy dróton jusson el a jel a kijelző felé vagy rádióhullámon, illetve ki kell találnom, hogy a kijelző az irányítópultban legyen-e, és ha igen, akkor milyen, vagy a kép egyből a számítógépre menjen? Természetesen megfelelően kell szigetelnem a vágányzatot és elhelyeznem a foglaltságérzékelőket, betáplálási pontokat, váltóhajtóműveket és váltódekódereket, illetve ehhez mindenhol a megfelelő furatokat létrehozni a rétegelt lemezen. Ja, és nem említettem a hurokmodult, amit szintén be kell szerezni és le kell tesztelni, mert elég érdekes hurokkapcsolásra készülök!
Úgy terveztem, hogy az árnyékpályaudvar olcsó sínanyagból készül, vagyis 2,5 mm magas sínprofilú flexi sínekből (beszerezve) és használt Roco kitérőkből. Ez utóbbiak közül pár hibásan érkezett, és a többinek is a működését tesztüzemben kell ellenőrizzem (főleg az állítóművek megbízhatóságát), mert utólag a fedett részen a cseréjük már komplikált lenne. Néhány kitérő csak április végére jut el hozzám, így legalább az egyik sarokelemnél csak májusban tudom elkezdeni a vágányokat lefektetni, de a fentiekben leírtak miatt a másikon is csak az alagút kijáratáig fogom tudni a rámpákat megépíteni.
Használtan vásárolt Roco és Roco Hobby Line 2,5-ös kitérők - ezek még a jobbik fajtából, hiszen nem voltak beépítve és a modernebb elektromos állítóművekkel rendelkeznek
Ráadásul már a tároló pályaudvar vágányainak fektetésekor kell tudnom a felszíni pályaudvar vágányzatának pontos geometriáját, hogy a felszín alatti állítóművek ne lógjanak felülről bele valamelyik alul futó vágány űrszelvényébe. Több helyen ez nem is lesz megoldható, így felszíni állítóművet kell majd alkalmazzak, a peron takarásában, vagy egyéb módon elrejtve. Baj az is, hogy egyelőre nem találtam megfelelő angolváltót. Tillig Elite vágányokat terveztem a felszínre, de az ő termékük túl rövid, és nagy kitérőszögű (15 fok). A bázeli típusú kitérőjük jó lenne, de az meg tőlem és a magyar vasúttól idegen. Lehet, hogy Roco angolváltókat kell majd becsempésszek a Tillig vágányok közé, de az a csapokon elforduló csúcssínek miatt elég feltűnő lenne. A PECO angolváltójának alkalmasságáról sem vagyok tökéletesen meggyőződve, viszont számításba jöhet még a Shinohara. Mindenesetre, amíg ezeket a kérdéseket nem tisztázom, a vágányfektetést sem érdemes élesben elkezdeni. Márpedig addig még a harmadik (szobaajtó melletti) sarokelem és a második (sarokban lévő) sarokelem találkozásánál lévő asztallapok szélét sem tudom olyan ívre vágni, amilyen véglegesen lesz.
Viszont megláttam az egyik eurós boltban egy olcsó kétoldali szalagragasztót és gondoltam, teszek egy próbát vele. Egy 114 mm-es Roco Line vágányt ragasztottam az áthidaló elemre és bár először úgy tűnt, nem nagyon akarja megfogni, utána úgy odaragadt, hogy később csak szikével alávágva tudtam felszedni. El is döntöttem, hogy a tároló pályaudvar vágányait majd ilyenre fektetem és vettem vagy 60 méter ilyen puha, szivacsszerű ragasztószalagot.
Sikeres volt a ragasztási próba, lehet még több ilyen filléres kétoldalú ragasztószalagot beszerezni
Az asztalos munka sem ért véget a polcozással, ugyanis az asztal alatt tárolt dolgok portól való védelme érdekében a sarokelemek fal felőli oldalait 3 mm vastag bútorhátlappal beburkoltam. Ehhez azonban az egész, száz kilónál is súlyosabb monstrumot ki kellett vonszolni a fal mellől a szoba közepére, és a végén nagyon sokat kellett porszívózni, mert a bútorhátlap dekpírfűrésszel szabdalva igen csak poroz.
Az utolsó sarokelem hátoldala, már beburkolva
A legújabb asztalos munka, ami feleségem kérésére jelenleg zajlik, a szekrényajtók készítése. A prototípus már majdnem kész, de egyelőre még nem dokumentáltam. A lényeg az, hogy nútolt takarólécekből szerkesztek egy keretet, hogy a nút a belső oldalon fusson végig. Ehhez beszereztük a megfelelő takaróléceket. A 12 szál ára 25.000,- Ft volt :-((( Továbbá vettünk az egyik országos skandináv bútor- és lakberendezési bolthálózat helyi egységében az akciós árú bambusz szövetből, ami kitölti majd a kereteket. Egyik ismerősöm kölcsönadta a gérvágóját és le is szabtam már a takaróléceket, de az L-vasakkal való összeillesztésük és összecsavarozásuk nagyon babra munka. Zsanérokat is vettem, de csak nagyon piciket, remélem azért elég erősek lesznek. Végül is, egy ilyen ajtónak nem lesz nagy súlya. Sajnos viszont a nút túl széles ezért ismét bútorhátlapot kell vásároljak, amihez a bambusznád szövetet hozzáragasztjuk majd. Így nagyobb lesz a füllung (kereteket kitöltő rész) tartása, nem tudja majd csak úgy bebokszolni a gyerkőc, ha már picit nagyobb lesz.
A bambusz szövetet egy frissen beszerzett Dremel mikrogéppel szabom, mert a dekopír túl durva lenne neki. Ezzel a kisgéppel még ismerkedek, fotók később. A lényeg, hogy ezekkel a munkákkal elleszek még egy darabig, meg van oldva az esti program a következő hetekre :-( A prototípus ajtó elkészült, már csak a fogantyú kell rá és hogy felcsavarozzam a vázszerkezetre. De azt meg elő kellene fúrni, és most nincs energiám megfelelő fúrót keresni hozzá, amúgy is valószínűleg venni kell ilyen picit. Viszont megéri kivárni, mert egyrészt az említett kitérők még meg kell érkezzenek, másrészt a végén igen szép lesz! Főleg, hogy ahol nem lesz ajtó, ott is készítek oldalsó takarólemezt a sarokelemek végére (ablak alatt és a bejárati ajtónál). Úgyhogy türelem terepasztalt terem!
Menet közben egy-egy estémet a tereptárgyak építéséhez szükséges előkészületekkel töltöttem. Beszereztem egy elég drága, de jól adagolható 2 grammos pillanatragasztó gélt. Nos, azon kívül, hogy alig van benne, száradás után kifehéredett a próbaként összerakott távvezeték oszopon, így az irányítótornyot már főleg eurós boltban vett hagyományos pillanatragasztóval illesztettem össze. Hát igen, a technológián még lehet picit csiszolgatni, de próbának nem voltak ezek a kis munkák rosszak. Az viszont biztos, hogy amennyire nem rajongok a koszos vonatokért, éppoly annyira nem életszerűek a rikító műanyag színű épületek. Tehát mindenféleképpen be kell majd szerezzek szórópisztolyt ezek színezéséhez, fakításához, koszolásához, de a vágányok élethűbbé tétele miatt is szükség lesz a festékszórás művészete megismeréséhez. Addig is, az alábbi képek álljanak itt elrettentésül! :-)
Geislingen irányítótornya még csak nagyobb darabokból összerakva
A gyári belső berendezés kínai figurákkal. Majd festeni, frizírozni kell, és ha sok pénzem lesz, Preiser vasutasokat kap
A nagyfeszültségű távvezeték oszlopa, itt-ott a kifehéredett pillanatragasztó gél nyomaival
* * *
2010. január 17.
VÉG(R)E!
Elkészültem a harmadik sarokelemmel, azaz kész a terepasztal tartószerkezete. Vagyis majdnem. Ugyanis a rétegelt lemezeket majd még a végső vágánygeometriának megfelelően le kell kerekíteni, ahogy korábban a terven rajzoltam, illetve az ablak előtt áthidaló elem még nem készült el. Továbbá még a bepolcozás is várat magára, addig a rétegelt lemezt nem rögzítem a tartószerezethez.
Még az utolsó sarokelem összeszerkesztése során is tanultam egy-két fogást. Például a "satupad" tekerőinek forgtásakor nem elég a rutinra támaszkodni, mert akkor az ember könyen lehorzsolja a bőrét az öklén, hanem mindig oda kell figyelni arra, amit csinálunk. A másik dolog, hogy a szokásos jelölések nem bizonyultak elegendőnek, ugyanis még így is vétettem egy-két bakit. Többek között azt javaslom, hogy a süllyesztett fejű csavarok helyét jó előre meg kell jelölni, mert előfordult, hogy a furat rossz végén készítettem el a süllyesztést :-) Ez persze nem okozott maradandó kárt, csak feleslegesen dolgoztam vele.
A második és harmadik sarokelem
Ugyanaz, más szögből
Sikeres a terhelési próba, az asztal elbírja egy ember súlyát! :-))) Lehet pezsgőt nyinti!
* * *
2010. január 3.
Hát igen, a tavasz jött és ment, vele együtt a nyár és az ősz is. Ellenben nagyjából megépült közben a garázs és megszületett kisfiunk is! Ellenben az év végi munkaszünetet könyörtelenül kihasználva, a napokban összefúrtam a második sarokelemet és csak a kötőelemek hiány akadályozott meg abban, hogy a harmadikat is készre jelentsem!
Történt ugyanis, hogy elfogyott itthon a tavaly betárolt csavar adag. Nagy gondjaim támadtak a beszerzéssel, és egy hónapig szinte csak emiatt állt a munka, ugyanis tavaly valahol beszereztem 8 cm hosszú, 8 mm átmérőjű, süllyesztett fejű (kereszt-csavarhúzóhoz való) metrikus csavarokat, de mostanra elfelejtettem, hogy pontosan honnan is származnak ezek, és a közelben található bejáratott helyek közül akárhol is érdeklődtem, hogy van-e nekik hasonló, mindenki csak rázogatta a fejét. Nos, a megoldás kulcsát a memóriám szolgáltatta - ugyanis már többször megkaptam, hogy túl masszív szerkezetet építek, túlságos agyonbiztosítással. Így elveimből és korábbi gyakorlatomból alábbhagyva a második sarokelem lábainak összefogatásához nem 8-as, hanem csak 6-os csavarokat használtam, amelyekből a süllyesztett fejű változatot minden gond nélkül megtaláltam az egyik nagyobb hazai barkács-áruház lánc egyik közeli tagjában.
Ám már hallom is, hogy felesleges pénzkidobás ez az összefogatás, ha a lábak két alkotóelemét előzőleg faragasztóval összefogattam!
Nos, ezt lehet, hogy egyesek majd így gondolják, de a munka (és kalapálgatás) közben több -dupla lécből készített- láb is kettéesett, a masszív előzetes ragasztás ellenére, és a műveletek végeztével csakis ezen csavarkötések biztosítotják ezen lábaknál a terepasztal stabilitását. Úgyhogy a ragasztás gyakorlatilag csak ahhoz kellett, hogy a két lécből összeállított lábakat könnyebben tudjam kezelni, rakosgatni. De a többi lábnál azért biztosan adnak valami tartást is! :-)
A 6 mm átmérőjű 80-as csavarok rögzítéséhez is új technológiát használtam. Az első sarokelem lábainak elkészítésénél sok időt elvett és nagyon pepecsmunkának bizonyult az anyák számára a megfelelő mélyedés elkészítése. Most azonban felfedeztem a bekalapálós anyát, amelyhez a csavarnak készített furat túlsó végét egy adott hosszban kell kibővíteni, jelen esetben a 6-os furatot 8-assá, kb. másfél centi mélyen. Eztán a bekalapálós csavart bele kell illeszteni és tövig bekalapálni. A karmok rögzítik az anyát, így az nem tud elmozdulni, tehát biztonságosan rögzíti a csavart. Az elején kicsit féltem, hogy mennyire fogja a kemény fa engedni a bekalapálást, de ez teljesen simán összejött.
A munka során nagy segítségnek bizonyult az új fúrógép, amivel fúrni és csavarozni teljesen biztonságosan tudtam. Továbbá -biztos, ami biztos alapon- magamhoz vettem egy kis vésőt, ami nagyon hasznos volt a furatok körül kialakult sorják eltávolításában! A teljes második sarokelemet már az idén felhúzott új épületben (garázs) tudtam összeállítani, így a lakásben nem keletkezett kosz. A nyúzópróbát az az esemény szolgáltatta, amikor feleségemmel átcipeltük a legalábbb hatvan kilós monstrumot a lakásba - az összefogatások elég erősnek bizonyultak! :-) A harmadik elemmel való összefogatás persze igényel még majd némi fúrás-faragást, amit a lakásban leszek kénytelen elkövetni, de ez már csak minimális kosszal fog járni.
Összeállt tehát a második sarokelem, és a szoba átrendezésével helyére is került, sőt a harmadik sarokelem helye is rendelkezésre áll. IgyeXem ezt is napokon belül elkészíteni, hogy aztán méretre vághassam a rétegelt lemez asztallapokat és elkészíthessem az ablak előtti áthidaló elemet. Ehhez még néhány polctartó könyökre is szükségem lesz, de ez nem jelenthet komolyabb gondot. A végeredményről még ezen az oldalon fogok beszámolni, de utána új lapot nyitok, amely már a konkrét modellvasút építésről fog szólni.
Fa munkák még az előbbiek után is maradnak, hiszen a mostani asztallapok csak az alsó, tároló szintnek a lemezei, erre kell felépítenem majd a felszíni, látható állomást és a különféle emelkedőket a mellékvonalaknak, valamint a kisvasútnak. Tehát először a tárolóállomás vágányzatát és a visszatérő (duplahurkos) vágányt kell elkészítenem, ügyelve arra, hogy megfelelő alátámasztási helyek legyenek meghagyva a felsőbb szintek számára. És el fog telni egy kis idő, míg beszerzem az összes szükséges váltót és állítóművet a tárolóállomás vágányai számára, hiszen ide kell legalább 20 kitérő, ha nem több. A tárolóállomás vágányainak számát majd akkor fogom tudni pontosan megállapítani, ha elkészült az ablak előtti áthidaló elem, és kimértem a felsőbb szint alátámasztásához szükséges helyeket is.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúztatom a terepasztal építésének második évét és kezdem a harmadikat, mindenkinek sok szerencsét és vasútmodellezési sikerekben is gazdagabb, szebb jövőt kívánva. BUÉK!
Tizes csavarhoz való bekalapálós anya egy 4 cm vastag lécen
A hatos bekalapálós anyába rögzített csavar a helyén, az asztal lábában
A második sarokelem, amely alatt egyelőre egy kis rumli látható, mivel még nincs bepolcozva
és a holmikat valahova el kell tudni pakolni!
* * *
2009. március 13.
Nos, engem is elkapott a terepasztalépítők nagy betegsége és több hónapig nem frissítettem ezt az oldalt, de végre ismét előrelépésről számolhatok be! Ma megérkezett a hiányzó két elemhez a faanyag és beszereztem egy minőségi fúrógépet is a régi, tönkrement vacak helyett. Mindez nem volt olcsó, de a kényszerű modell-eladásokból sikerült fedezetet biztosítanom rá. A legutóbbi frissítés óta sok DB-s modellt eladtam, de egynémely ÖBB-s modellekkel bővült a kínálatom, ami különösen a H0e-gyűjteményen látszik meg. Továbbá, a magyar mozdonyok, kisvasutak terén is mutatkozik némi előrelépés!
Sőt: már a vezérlés kiválasztása irányában is tettem tapogatózó lépéseket és a jelenlegi elképzelés a számítógépen leképezett, Domino-70 jellegű irányítópult megalkotása, Roco digitális rendszerrel és Multimaus vonatvezérléssel. Ezzel lehetővé válik majd a teljesen automatikus üzem, vagy az, hogy csak vágányutat állítok, és a vonatok automatikusan közlekednek, ám akár az is, hogy a számítógép állít automatikusan vágányutat, és nekem csak a vonato(ka)t kell vezetnem. Ja, igen: természetesen, ha úgy akarom, mindent irányíthatok teljesen manuálisan is. Ehhez csak megfelelő programot kell írni a számítógépre. De erről bővebben akkor, amikor eljutok a vágányfektetésig.
A vágányhálózat terveiben is lesz némi módosítás, ugyanis az asztal két végén található, földalatti visszafordító ívekből lesz egy-egy átkötés a némivel lentebb látható, színes vágányrajzon feketével szereplő, szintén föld alatti "mellékvonalba", így az asztal bármelyik végén a felszíni állomásról kijáró vonatot egy hurokkapcsolat segítségével meg tudom majd fordítani, hogy ne állandóan csak körbe-körbe menjenek. Ehhez egy speciális hurokmodul kell majd, de már ennek is rendelkezésre áll az elméleti megoldása.
Még azon vacilálok nagyon, hogy milyen vágány-anyagot használjak, ugyanis a Roco váltóknál nem kell olyan sokat vacakolni a polarizálással, viszont a Tillig váltók már gyárilag barnított sínszálakkal szereltek. És azt sem tudom eldönteni, hogy mindenhova MÁV-szabvány jelzőket szereljek, vagy legyen ÖBB-s szakasz is. Ugyanis a terepasztalt mind magyar, mind osztrák vonatok közlekedtetésére szeretném használni, viszont az ÖBB-s mozdonyok mellett nem feltétlenül nézne jól ki a csupa magyar jelző... Mindenesetre lehet kapni elég szép MÁV fényjelzőket és az őket működtető digitális modulokat is, ami némileg az első alternatíva felé billenti a mérleg nyelvét!
Ami még döntő érv lehet a vonathosszok korlátozásában és ebből kifolyólag a vágányhálózat végleges kialakításában, az az emelkedők mértéke. Sem azt nem szeretném, hogy már első ránézésre zavaró legyen a pálya emelkedése (legalábbis ahol látszik), sem azt, hogy a vonatok ne bírjanak a kapaszkodókkal. És mindezek mellett a felszín alati váltóállítóművek is el kell férjenek. Tehát lesz egy kis sakkozás a tárolóállomás vágányhálózatának és a felszíni pályaudvar váltókörzeteinek elrendezésével és a megfelelő állítóművek beszerzésével. Lehet, hogy a Peco lesz a nyerő, azok az állítóművek eléggé kisméretűek. Ahol csak lehet, és el tudom takarni -mondjuk egy peronnal-, ott felszíni állítóműveket alkalmazok majd.
Röviden ennyi gondolatomat szerettem volna ebben a stádiumban megírni, megosztani, de ha eszembe jut még valami, azt a későbbiekben teszem közzé.
A második körben beszerzett faanyag és a megfelelő fúrógép
* * *
2008. június 28.
Miközben a 29-es vonalon döngetnek a Szergejek, a terepasztal építése továbbra sem halad előre - egyszerűen a nyári hőség nem erre való, no meg a pénztárcát is megcsapolják ez EB alatti sörözések! :-) A viccet félre téve, most már egyben akarom majd megrendelni a maradék faanyagot, de ehhez pár modellem eladása szükséges, amire a nyári szabadságolások miatt nem igazán van kapás. Úgyis csak karácsonyra terveztem a teljes váz elkészítését, tehát kis időm van még :-) Ellenben menet közben az újabb és újabb modelleken túlmenően pár dolgot azért az asztalhoz is sikerült beszereznem!
Ma kaptam meg ugyanis az első Tillig H0e Elite síndarabokat, azaz a majdani viadukt két oldalán lévő H0/H0e elágazásokat. Ezek vezetik majd ki a fonódott vágányból a keskenynyomközű vágányt. Első dolgom volt összevetni, hogy a Roco ágyazat nélküli 2,1-es és a Tillig Code 83 (2,07 mm-es sínkorona magasságú) sínrendszerek összeillenek-e. Nos: egyéni, jól bejáratott véleményem -amelyeket az alábbi képek is alátámasztanak- az, hogy a talpfák igencsak egyforma magasak mindkét sínrendszernél, így mindössze az az elhanyagolható 0,3 mm. különbség adódik, amennyivel a Tillig (deklarátlan ex-Pilz) alacsonyabb. Ezen átgurítva a kocsikat semmilyen bonyodalom nem mutatkozik, tehát gyakorlatilag szabadon összeköthetőek, mind a H0/H0, mind a H0e/H0e síneknél. Ez néminemű könnyedség, pl. a WinTrack-os tervezésnél.
Meg kell mondanom, hogy a talpfák kidolgozása talán a Roconál tetszetősebb, de a Tillig a sínszálak oldalát már eleve barnára festi. Ellenben a fonódott vágány középső sínszálánál ez szerintem elmaradt.
Tillig - Roco találkozás, 1. felvonás
A látszat csal, a talpfák nem a levegőben lógnak, csak a kép mutatja úgy.
Tillig - Roco találkozás, 2. felvonás
A látszat itt is csal, a talpfák a valóságban nem lógnak a levegőben.
Tillig - Roco találkozás H0e méretben
A bal oldalon látható a Tillig H0/H0e kitérőjének közös vége, a talpfák ezért szélesebbek!
* * *
2008. június 18.
Most a kertben dolgozom sokat és modelleket vettem, a terepasztal rész frissítése így pár hónapot még biztosan várat magára. Amúgy sem lesz túl látványos az előrelépés, mert a két új sarokelem összeeszkábálása hasonlóképpen fog zajlani, mint az elsőnél. Utána pedig a sínanyagra kell majd gyűjteni többszázezer forintot :-((
Addig is rakom fel a saját képeket, pl. most frissült a Pft-s oldal és már csak a K és E kocsik vannak hátra, meg néhány gázszállító tartály.
Idő közben az apróbb dolgokkal kapcsolatban a vendégkönyvembe írok majd, ha tudok miről beszámolni.
* * *
2008. május 13.
Tegnap megérkeztek a rétegelt lemezek. Egyelőre egymás tetejére fektetve várják jobb sorsukat
az eddig egyedüliként elkészült sarokelemen a tervezett három közül.
A helyére állított és "készre szerelt" első sarokelem váz
Az első elkészült sarokelemre kerülő lemezt később formára kell még szabni, de ezt majd csak akkor, amikor már véglegesen felcsavaroztam a helyére. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, amikor már mindhárom sarokelem elkészült.
De azért rögtön felraktam egy kis kört a meglévő Roco Line (2,1-es) sínkészletből, így végre "asztalon" futhatnak a komplett szerelvények. Rögtön össze is állítottam néhány prototipikus vonatot :-)
Osztrák Schlieren kocsik ÖBB 1163-assal
Ro-La szerelvény dupla 1044-es vontatással
* * *
2008. április 26.
Nos, egy hónap semmittevés után ismét fejlődésről számolhatok be: végre megrendeltem az asztallapot az első sarokelemhez! Igazából nem is csak azt az egyet, hanem rögtön hármat is, mert egyrészt úgy számoltam, hogy az a három sarokelemhez nagyjából elég lesz, másrészt pedig mert egy viszonylag kedvező, szállítási költség mentes üzletet sikerült kötnöm. Nem titkolom, a három lap együtt 35.000 Ft, tehát nem kis pénzről van szó, de ennél akár 50%-kal többet is fizethettem volna, ha nem járok utána a dolgoknak.
Na és mit takar ez az ár? 15-ös (azaz 15 mm vastag) bükk rétegelt lemezt. Ez elég vastag kell majd legyen, hogy jól bírja a terhet, még ha több "emelet" magas is lesz az asztal - márpedig, az lesz :-) Közben számolgattam és tervezgettem, előkészületben a második sarokelem faanyagának rendeléséhez is. Az sem lesz olcsó mulatság, így még nem tudom, mikor állhatok neki. Pedig itt vannak a jó idők, gyorsan lehetne a teraszon dolgozni.
FOLYTATÁS TEHÁT REMÉLHETŐLEG MÁJUS ELEJÉN, HA MEGÉRKEZTEK A RÉTEGELT LEMEZ ASZTALLAPOK!
* * *
2008. március 23.
Tegnap sikerült egy új fúrószárral összeszerelni az első sarokelem vázát, már nem sok munka volt (kb. 3 óra pepecselés). A fordítóívek bumszliját tartó kirívó hetedik lábat rögzítettem sarokvasakkal. További sarokvasakat akkor szerelek fel, amikor megérkezett a rétegelt lemez asztallap, ez ugyanis 20 centivel kilóg majd a most 80 centi széles vázról, ezt is alá fogom támasztani.
Aztán elvileg már kezdődhetne is az első vágányfektetés, a felszín alatti tároló pályaudvar innenső váltókörzete és az alagútból a nagyállomásra kibújó, emelkedő vágányszakasz lenne az első "áldozat". De azon is gondolkodom, hogy előbb összeütöm a másik két sarokelemet és csak utána kezdek vágánybeszerzésbe, már csak azért is, mert akkor a szobában is végezhetem az asztalos munkát, ami valaennyi porolással azért jár. Még nem döntöttem el, így csak annyit mondhatok: majd meglátjuk, hogyan tovább! :-))
A helyére állított és "készre szerelt" első sarokelem váz
FOLYTATÁS REMÉLHETŐLEG MÉG ÁPRILISBAN, HA MEGVETTEM A RÉTEGELT LEMEZ ASZTALLAPOT!
Addig is tessék megnézni az egyre gyarapodó modelleimet és a főoldalon a nürnbergi galériát!
És véleményeket, kérdéseket lehet írni az interaktív vendégkönyvembe!
* * *
2008. március 14.
Másfél hét kényszerszünet után ma ismét nekiláttam, hogy készreszereljem az első sarokelem vázát. Igen ám, de a harmadik fúrásnál megszorult a fúrószár - az én hibám, mert nem a munkapadon, hanem összeállított állapotban (a munkálatokat "siettetve") próbáltam fúrogatni. Sajnos pórul jártam vele :-( Nos, a jövő héten talán tudom pótolni a 25 centi hosszú 6-os fúrót "helyben", mert ha nem, akkor ismét irány a nagy, jól ismert nevű áruház...
Ugyanakkor a héten tudtam venni olyan kb. 2 cm átmérőjű filcbevonatú korongokat, amelyek túlsó oldalából egy szeg áll ki - így a már elkészült és összeállított lábakra rákalapáltam ezeket, hogy még véletlenül se karcolják meg a járólapot. Lettek volna nagyobb korongok, de nem akartam, hogy a szeg a láb közepébe menjen, mert azok ott vannak összeragasztva. Így viszont mindegyik lábra négy kisebb korong jut, garantálva azt, hogy egyik szeg sem az összeillesztésnél lesz beverve.
A pórul járt fúró(szár) :-((
A beszegelhető filc talpak
* * *
2008. március 5.
Ma végre tudtam kicsit a számítógépen szerkesztgetni. A szinteket és az alagúti szakaszokat még nem tudom külön jelölni, ezért minden egyben látszik. A lényeg, hogy az alsó szinten lesz egy 8 vágányos tárolóállomás. Mivel a felxi síneket és a tetszőleges sugarú íveket sem tudom még megszerkeszteni, a már adott vágánykészletek darabjait használtam, így a vágányok nem mindenhol párhuzamosak és pl. a vágányfonódás sem látszik. De a valóságban természetesen ezek a tárolóvágányok is egymással párhuzamosak lesznek - bár senki se nagyon fogja látni őket! :-) Az árnyékpályaudvarról mindkét irányban emelkedik a pálya, hogy elérja a legalsó látható szintet, ahol az ívben fekvő négyvágányos pályaudvar lesz - az ötödik vágány valószínűleg már nem fér el :-(
Egyúttal egy vágány a felszínalatti szinten is teljes körívet alkot, hogy még mielőtt elkezdhetem építeni a nagy állomás szintjét, is tudjak már komplett köröket megtenni a szerelvényekkel! És később is jól jöhet majd ez a kör eldugni egy-egy szerelvényt, ha épp teljesen megtelt a tároló... Továbbá, akár itt is fel tudom majd rakni a vonatokat a terepasztalra, esetleg még külön programozó sínnek is kinevezhetem. Ez lesz ugyanis legközelebb az asztallap szoba belseje felőli éléhez.
A nagyállomásról mindkét irányban emelkedővel indul egy-egy villamosított másodrendő (fő)vonal, amelyek egy szinttel az állomás felett egy viadukton találkoznak. De előtte a rajz jobb oldalán kiágazik egy dízelüzemű mellékvonal, amely egy nagy S kanyart követően érkezik meg a legmagasabb nagyvasúti szintre, egy három vágányú állomásra.
A tárló pályaudvar feletti felszíni nagyállomásról kisvasút is indul. A programban Roco sínekkel rajzoltam meg a H0e vonalakat, mert a Roco 1099-esek által bejárható legkisebb ívsugár a Roco vágány alapján van meghatározva, pontos mm értéket nem tudok. A vonal a felvételi épület és az első peron mellől indul, és a kisvasúti peron végén egyből kettéágazik. Az állomást elhagyva menetirány szerint jobbra egy szervízvágány, balra pedig a rögtön emelkedésbe kezdő vonal található. A vonal egy hídon megy át a nagyvasút felett, itt kb. 10%-os emelkedőt kell rövid távon leküzdenie majd a kisvasútnak. A vonal eztán alagútban halad, és továbbra is emelkedik, hogy át tudjon menni a nagyvasút felett, de mivel az közben leereszkedik a tároló szintre, itt az emelkedő már sokkal enyhébb. Egy nagy ovális megtétele után a kisvasút ismét kiér a hegyoldalba és saját maga felett egy elágazó állomásra ér. Maga az állomás is kicsit leejtőben fekszik, mert bár a viaduktra felhajtó nagyvasút is viszonylag erősen emelkedik majd, de a kisvasútnak is vissza kell a viaduktig ereszkednie. A viadukt érdekes megoldás lesz, mert vágányfonódással és egymás mellett szorosan haladó felsővezetékkel halad majd át rajta mind a nagyvasút, mind a kisvasút, de szerencsére a Mariazellerbahn felsővezeték magasság tartománya némi átfedést mutat a nagyvasútéval, amellett, hogy esetenként sokkal alacsonyabb is lehet annál. Továbbá, a H0e és H0 pályák digitális üzemét is megfelelően szegregálni kell majd egymástól, lévén közös sínszálon futnak a vonatok. Bonyolítja a helyzetet, hogy a viadukt egyik végén a vágányfonódás átvált az egyik nagyvasúti sínszálról a másikra, így mindent teljesen le kell majd szigetelni és a forgalomnak megfelelően a szükséges digitális központról táplálni.
A viaduktot külön nem jelöltem, de ez az ablak alatti terület, ahol összeszűkül az asztal. Innen a 760-as vasút leejteni kezd, hogy a kiágazó nagyvasúti dízelüzemű mellékvonal alatt elférjen (felette nem tudna, mert az elágazástól az is emelkedni fog). Ezt követően azonban elkezd emelkedni és egy dupla fordítóív valamint egy újabb teljes kör megtétele után, mely alatt rövid időre a felszínre is kibukkan, eléri a mellékvonal felső végállomásának szintjét, ahol a rendelkezésre álló hely függvényében lesz rakodóvágány és vontatási telep is. Egyelőre csak találomra rajzoltam be a vágányokat, hogy töltse a helyet. De szerintem már elsőre jól néz ki :-)
Adós vagyok még a kisvasúti csatlakozó állomás szerepével. De mint látható, innen a másik irányba, pont a hegy mögé indul egy kisvasúti vonal. Egészen pontosan erdei vasúti, és ez már nem villamosított lesz. Egy nagyon rövid szakasz után csúcsfordítóval küzdi le a szintkülönbséget, hogy valahol a viadukt felett az erdőben kis végállomásban végződjön. Majd meglátom, milyen lesz a terepkialakítás, mindenesetre nem kizárt, hogy lesz valamilyen erdei repülővágány is valahol! :-)
Nos, ennyit a tervekről, remélem egyszer egyértelműbb rajzot is ki tudok a gépből csiholni. Mindenesetre arra jó volt ez az ujjgyakorlat, hogy ellenőrizzem, hol milyen ívek férnek el - és már látom, hol követtem el az eredeti tervben hibát, ugyanis valamit rosszul méretezhettem, mert a nagyvasúti főpályaudvar sokkal szűkebb ívben fog feküdni, mint eredetileg terveztem. De majd meglátjuk, ha elkészült mind a három sarokelem és a két összekötő rész, magyarul a terepasztal teljes vázszerkezete!
Kesze-kusza terv a számítógépből - pirossal a kisvasutat jelöltem.
A felszíni állomás vágányai sárgák, a tárolóállomásé szürkék.
A feszín alatti kör fekete, a villamosított mellékvonal kék.
Zöld szín mutatja a dízelüzemű mellékvonalat.
A csúcsfordítós erdei vasút narancssárgával lett kiszínezve.
* * *
2008. március 2.
Most csak röviden, mert sok más dolgom is van. A fúrógépes csavarozás bejött (bár kis gyakorlás kellett hozzá) és a 25 centis 6-os fúróval, no meg a munkaasztallal is sokkal könnyebb volt dolgozni. A csavarokat kétszer ki-be mozgattam (kalapács vagy a fúrógépes csavarozó segítségével), hogy könnyebben járható legyen a furat, aztán a csavarok hegyét zsírral is bekentem. Csak mangalica zsír volt itthon, remélem nem tesz semmi kárt a vöröstölgyben! :-)
Az első sarokelem egyik felét már összefúrtam, ráadásul ahol tudtam, ott össze is ragasztottam. Eléggé bombabiztos :-))) No meg súlya is lett az egyberakott elemeknek! Közben kifogytam 120-as csavarokból, de ma vettem újakat - a hétvégén megpróbálom befejezni az összeszerelést. Onnantól már csak a rétegelt lemez kell a tetejére és lehet fektetni az első méter vágányokat! :-) De még gondolkodom pár apróságon, pl. keskennyomközű tárolóállomáson, illetve igyekszem megszerkeszteni mindezt a számítógépen is - csak egyelőre nem akarózik azt csinálnia a programnak, ami én szeretnék tőle :-(
* * *
2008. február 29.
A mai nap igazi kuriózum, és nem csak az 1, 2 Ft-osok miatt, hanem mert egyszer van négy évben - de mi teljesen más apropóból jártunk távol otthonról, és útközben megálltunk egy ismert barkács áruház lánc egyik boltjánál. Vettem "akciós" áron (3500 Ft-ért) egy munkaasztalt, ami arra jó lesz, hogy ne karton dobozon dolgozzak, illetve bele is lehet fogatni a faléceket. Ki akarom találni, hogyan lehetne a lábakat és a rájuk merőlegesen álló léceket befogatni, mert akkor egyből tudnám őket átfúrni. Méghozzá azzal a 6-os, de 25 cm hosszú fúrószárral, amit szintén ott vettem, 1100 Ft-ért. Valamint vettem egy 14-es marót, amivel az anyák süllyesztett likjait fogom tudni sokkal egyszerűbben kimélyíteni, mint az első hét lábnál a 10-es fúróval... És most jön a java: ahelyett, hogy egy profi akkus csavarozót vettem volna 40-50eFt-ért, vagy egy erős barkács kategóriájú Bosch/Black and Decker gépet 15-20eFt-ért, kipróbálom az otthoni, hálózatról táplált villamos fúrógépbe befogni a csavarozó fejeket, és azzal behajtani a 12 centis "facsavarokat". Remélem az elmélet holnap valósággá válik! Úgyis esőt mondtak, a kertben nem igazán lehet majd dolgozni.
A ma sebtiben beszerzett új szerszámok és kellékek
A csapokkal összeállított, de még nem összecsavarozott első sarokelem, még asztallap nélkül
* * *
2008. február 27.
Nos, a mai napon ugyan összeállt a vázrendszer, de mégis megakadtam, mert a 3000 Ft-os kis kínai akkus csavarhúzóm a harmadik 120-as csavarnál behalt. Azaz töltésenként kettőt bír betekerni. Úgyhogy sajna be kell ruházzak valami komolyabb szerkezetbe (Black and Decker??), amivel el tudok dolgozgatni esténként 1-2 órát. Részleteket írok hétvégén - ha addig nem is lesz új akkus csavarozóm, de az eddigi tapasztalatokat leírom..
* * *
2008. február 24.
A tegnapi előre lépéseket követően ma kicsit edzettem és kertészkedtem, de aztán következett a lábak összeragasztása. Ami jó, hogy volt itthon: kartonpapírok a tavalyi kerítés festésből, illetve elhasznált pólók. Ugyanis amikor a két lécet -melyeknek az illeszkedő oldala be lett kenve ragasztóval- összeillesztem és a szorítókkal jól egymáshoz préseltem, akkor a felesleg ragasztó az illesztéseknél távozott. A hét asztal láb összeragasztásakor elhasználtam három régi pólót a törölgetéshez. A kartonpapír pedig arra volt jó, hogy ne legyen csupa ragasztós a terasz. Az EMFI jó anyag: 5-15 perc alatt szárad, és vízzel lemosható, amíg friss. Így be is üzemeltük téli álmából a kerti csapot. A már megszáradt fa oldaláról mint a bőrt, le lehet húzni a kifolyt ragasztót.
A felhordott ragasztót elkenjük
Préselés alatt szárad a ragasztó kötés
Ezt követte az összecsavarozás. Mivel nincs munkapadom és satum, ez kissé nehezen ment. Nem a fúrás, hanem a süllyesztett fejű csavarok fejéhez a megfelelő mélyedés kialakítása. De ez még viszonylag könnyen ment, a fúrót kb. 45 fokos szögben a furatba irányítva körkörös mozdulatokkal kialakítottam a kívánt "koktélos kehely" formájú mélyedés. Az anyák helyét azonban nehezebb volt kialakítani. Ehhez a fúrót marófejként használva, a furat széleinél óvatosan körbe mozgatva, majd az így kialakuló kb. 15-ös furatot egyre mélyebbítve készültek el a megfelelő vájatok. Innen már csak az összecsavarozás következett. Bevallom, az ötödik lábnál belefáradtam, így még kettő hátra van. És ez persze még csak az első sarokelem! Ellenben az első három lábat és alsó/felső összekötő léceiket összecsapoltam. Ehhez egy sablont készítettem, hogy az egymásnál találkozó furatok mindig egy helyen, valóban egymással szemben, azaz egyforma magasságban legyenek. Egy bankkártya tartó plasztikba fúrtam a megfelelő helyen likakat, amelyet a lécekhez és lábokhoz odaillesztve (időnként a tükörképiség miatt elforgatva) mindig a megfelelő helyre tudom a lyukat fúrni. Nem a legprofibb megoldás, de nagyjából működik. Az alsó és felső összekötő lécek közötti merevítők csapjainak helyét még nem fúrtam ki, és egyébként is szeretném elébb összeállítani mind a hét lábat az alsó és felső összekötőkkel. Azon is morfondírozok, hogy addig össze sem csavarozom és ragasztom ezeket, amíg mind a három sarokelem el nem készül, addig is szárad és javítható bármilyen vetemedés.
Az első összeillesztett faelemek!
* * *
2008. február 23.
Ma nekiálltam az első sarokelem léceinek lekezeléséhez. Az első meglepetés akkor ért, amikor a fészerben kinyitottam a Sadolinos dobozt - alig volt valami az alján. Így rohatnam a tüzépre alapozóért. Anno a festők javasolták a Sadolin Basic-et az ablakkeretek lealapozásához, de ilyen a tüzépen nem volt. Helyette Bori nevű színtelen alapozó (gombaölő) löttyöt vettem, ami elvileg ugyanazt tudja, és olcsóbb is: 5 liter került 4800 Ft-ba. Majd meglátjuk! Mielőtt lekezeltem volna a léceket, csiszoló papírral az éleket letompítottam, a vágásoknál a szálkákat leszedtem. Lehet, hogy nem olyan exponáltak lesznek a lécek, de akár a lábakra gondolok, akár az asztal alatti matatásra, jobb, ha nem kés élesek! Aki még nem csinált ilyet, annak a következőket javaslom: a csiszoló papírt ne egyszerűen ide-oda mozgassuk, hanem körkörösen. Ezáltal nem kopik ki egy vonal mentén a smirgli, így tovább tart. És még jobban is dolgozik :-) Három "ív" 80-as szemcseméretű csiszoló papírt használtam el a kb. 35-40 léc lecsiszolásához, méghozzá úgy, hogy az ívet eleve ketté osztottam, és aztán elhasználtságtól függően a parafa tenyér-darabon mindig úgy forgattam, hogy használatlan (és nem szakadt) részeivel tudjak csiszolni. A csiszoló papír életének legvégén szétesett, de apróbb darabokat akár puszta kézzel is használtam, hogy ne vesszen kárba anyag. Mit ne mondjak: a parafára tekerve sokkal könnyebb volt vele dolgozni, így ha valakinek az a párszáz Ft nem számít, akkor inkább tekerjen mindig köré friss csiszoló papírt, és ne károsítsa az ujjait, körmeit!
Szálkás végű léc csiszolás előtt, ...
...valamint a parafa tartó és az elhasznált smirgli darabok a csiszolás után.
Kezdődhetett az alapozás. 4 centi széles lécekről lévén szó, 40-es ecsetet használtam. Első körben az egész lécet kétszer kentem át, rögtön egymás után. Második körben már csak egyszer. Az instrukcióknak megfelelően a kettő között 6-10 óra száradást hagytam, így az utolját épp, hogy éjfél előtt sikerült befejezni. Kíváncsi voltam, mennyi fogy el az anyagból, amire azt írták, hogy 12 m2 lekezelésére lesz elegendő. Nos, kb. a fele még megvan, így a második sarokelemhez is majdnem teljesen elég lesz! Munkavédelmi szempontból javasolt a gumikesztyű viselése, különben hamar kiszáradhat az ember bőre! És akár még védő szemüveget is lehet mellé hordani. Minkdenképpen javasolt szabad térben végezni ezt a munkát, én is a teraszon csináltam. Még az erkély is jobb, mint bent a szobában eregetni az alapozó gőzét! Már csak azért is siettem még ma lekezelni kétszer az egészet, mert holnap a lábakat össze akarom fogatni-ragasztani, és a ragasztó leírása szerint ahhoz száraz felületek kellenek. Na jó, elég lett volna csak alábakat lekezelni másodjára is, de úgy benne voltam, és olyan kellemes az idő kint, hogy hajlandóságot mutattam az egész lámpafény mellett történő lekezelésére :-)
Száradnak a lekezelt lécek!
Ma megkatam az első megjegyzést is (igaz, csak élő szóban), hogy minek nekem ennyi anyag, miért építek ilyen bombabiztos támrendszert. Nos, szeretném minél jobban elejét venni bárminemű vetemedésnek és ha építek valamit, az tartós legyen! Mozgatni úgysem fogom. Feleségem is megjegyezte, hogy ennyi pénzből akár fém keretet is készíttethettem volna, de én fa párti vagyok. OK, elfogadom, hogy a kb. 200eFt, amibe az összes elem mindenestül (de vágányok, épületek, egyéb modellező anyagok nélkül) kerülni fog, az elég nagy összeg. Ellenben remélem, hogy tartós is lesz, és ha kell, még rá is lehet majd állni. Inkább most lerüljön pár tízezerrel többe, mint később legyen gondom vele, hogy ezt kell cserélni, azt kell megerősíteni, stb. Az egyméteres láb darabok 2-3 kg-ot nyomnak. Ha majd össze lesznek fogatva, akkor lemérem egy komplett láb súlyát - biztosan lesz vagy 5 kiló! :-)
* * *
2008. február 22.
A héten vásároltam egy-két anyagot és szerszámot. A léceket nem csak összecsavarozom, hanem össze is csapolom. 10-es idegen csapokat vettem egyelőre 100 db-ot (6 Ft/db). Olcsóbb lett volna méteres szálakat vennem, de párszáz forinton nem spóroltam, így kicsit kevesebb időm megy majd el fűrészeléssel. Vettem egy asztalosok által előszeretettel használt faragasztót. Gyors kötésű, beltéri, kemény fához is jó. A 700 ml került 1440 Ft-ba, ez nagyságrenddel olcsóbb, mint a tubusos Palma Fa ragasztó, amit valakinek a honlapján láttam, mint elmaradhatatlan ragasztó eszközt. Pedig állítólag ugyanolyan jó, sőt! Ezzel a szerrel fogom a lábaknak szánt léceket összeragasztani, de persze rásegít majd az összecsavarozás is. Próbaként vettem egy 4,5 mm vastag és 7 cm hosszú facsavart, aminek a töve nem menetes. Ezzel egyrészt kipróbálom, hogy mennyire könnyű a vörös tölgybe a csavart becsavarni (kell-e speciális csavarhúzó vagy fej hozzá), hogy mennyire fogja össze a két lécet a másodikba 3 cm-re bevájódó menet, hogy mennyire kell előfúrni a csavar leendő helyét, és hogy reped-e mindezek után a kemény fa a becsavarozáskor. Ha beválik, beszerzek többet, kb. 8 Ft/db. Ellenkező esetben 4x60-as csavart veszek, 4 Ft/db áron (menniységi kedvezménnyel, 1000 db vásárlásakor). Az összefogatáshoz vettem 8 mm átmérőjű és 8 cm hosszú csavart 8-as anyákkal, ezekkel fogom az egy méteres lábakat a két végükön és középen összefogni, miközben az érintkező felületeket össze is ragasztom. Anyával együtt 25 Ft/csavar az ára, ha jól emlékszem. Vettem egy 40-es ecsetet és egy fafúró készletet, amiben 4-10 mm-es fejek vannak. Belekerült párszáz Ft-ba. Nem nagy minőség, de vettem 500 Ft-ért külön egy 10-es fúrót, mert ilyen furatot a csapolások miatt sokat fogok készíteni. Sajnos a 3-as vagy 2,5 mm-es fúrót még be kell szereznem a csavarok helyének előfúrásához, ilyet pl. az OBI-ban a héten nem láttam. A lécek szálkás végeinek és éles sarkainak eldolgozásához vettem csiszoló papírt egy olyan parafa darabbal, ami köré lehet a smirglit tekerni, így könnyebb lesz vele dolgozni. A kettő együtt még 3 számjegyű összebe került. Végül vettem kb. 1500 Ft-ért három pár összefogatót, így egyszerre két lábat tudok ragasztani. Állítólag fél óra elég egy ragasztás megkötéséhez. Szóval elköltöttem vagy 7000 Ft-ot, de főleg olyan szerszámokra, amelyek eddig nem voltak meg a háztartásban, és később is majd hasznukat veszem. Maga az anyaköltség kb. az összeg fele, tehát nem egy olyan nagy összeg - igaz, a fa gombagátló tavalyi maradék lesz az ablakfestésből, pedig abból egy 3-5 literes kiszerelés 6-10eFt lenne! Majd meglátom, elég lesz-e holnapra, de a következő sarokelemhez biztosan kell majd újat venni. És hátra van még a csavarok beszerzése, ami szintén lesz majd 4-5eFt. A költségeket csak azért írom, hogy aki hasonlót tervez, tudjon kalkulálni, illetve én is kíváncsi leszek majd a váz elkészültekor az összköltségre.
A beszerzett szerszámok és anyagok (balról jobbra és fentről lefelé):
10-es idegen csapok (fatiplik), faragasztó, 8x80-as süllyesztett fejű csavarok és 4,5 x 70-es facasvar, ecset, fúrókészlet, csiszoló papír (smirgli) 3 féle szemcsemérettel és parafa marokrésszel, szorítók
* * *
2008. február 15.
Ma elhoztuk az első sarokelem lábrendszeréhez a faanyagot! Elég könnyen rábeszéltek két hete, hogy legyenek a lécek oldalai lesimítva, ez plusz 5000 Ft-omba került, viszont így valóban elég tetszetősek lesznek a lábak, a tartók. A méretre szabást még nem ellenőriztem, egyelőre csak betáraztam az anyagot az előszoba pad alá, hogy ne legyen láb alatt. Jó súlyosak a lécek, a végük kicsit szálkás - ezt majd finom smirgli papírral fogom leszedni. Mielőtt nekilátnék fúrni-faragni őket, kell vennem megfelelő fúrószárakat (avagy fúrókat), nevezetesen a lábak két lécét összefogató 8x80-as süllyesztett fejű csavarokhoz, a süllyesztések elkészítéséhez és a facsavarok behajtásánál az előfúráshoz. Valamint az idegen csapok furataihoz is. Fém- és kő fúróim vannak, de fához még be kell szereznem megfelelőeket. Aztán persze le is kell kezelni a fát, erre a tavalyról megmaradt Sadolin Basic anyagot fogom használni. Utána jöhet az összeszerelés. Az asztallap 15 centis 200 x 125 méretű bükk rétegelt lemezét még nem rendeltem meg, de az csak pár fúrás kérdése, és már fenn is van a lábazat tetején :-)
A faanyag betárazva az előszobába
* * *
2008. február 2.
Voltunk faanyagokat nézni. Mivel asztalostól azt a tancsot kaptam, hogy az 5x5-ös láb vékony, és ahol szárított keményfa anyagot mérnek, ott 40-42 mm vastag padlódeszkából tudnak fűrészelni, annyit változtattam a terveken, hogy a lábak 40x80 keresztmetszetű vöröstölgy lécekből lesznek összeragasztva és csavarozva. Egy lábat két léc alkot majd, így 80x80-asak lesznek a lábak. Lehet, hogy túlságosan is bombabiztos, de inkább legyen túlméretezve, minthogy összeroskadjon egy váratlan pillanatban! A kereszttartók pedig 40x80-as, szintén vöröstölgy lécekből lesznek. Idegen csappal és csavaokkal is összefogatom majd őket, illetve az illesztéseknél ragasztom is majd. 10-12 átméreőjű idegen csapok vannak a 10-esből 6 Ft/db. Csak megfelelő lukakat kell majd fúrni a lécekbe, így nem kell igazi csapok készítésével bajlódni. Gyorsan ki is számoltam az anyagszükségletet, mivel a fa köbmétere 120eFt. Az első sarkolem a fűrészelés munkadíja nélkül 25eFt-ba fog kerülni, pluszban jön még a rétegelt lemez reája. Annak árát még nem ismerem, rétegelt lemez ügyben még fel kell derítenem a terepet. Tőlünk 25 km-re biztosan van jó beszerzési forrás, de elébb megkérdezek egy üzemet "helyben" (az csak 10 km). Még morfondírozom, hogy a vöröstölgyet lekezeljem-e valamilyen favédő szerrel (pl. Sadolin, mint az ablakkeretek esetében), majd erről is megkérdezem az asztalost. Egy szó, mint száz, nem olcsó már az első sarokelem elkészítése sem, 30.000 Ft-unkba biztosan belekerül majd, de reméljük, hogy megéri! :-)
* * *
2008. január 19.
Kb. egy hete készültem el terepasztalom "végleges" terveivel, itt közzé adom ezeket.
Sikerült feleségemtől kiharcolni egy L-alakú területet az egyik nagyszobában, ha már a másikat ő rendezhette be :-)
Az L hosszabbik szára majdnem 5m-es, a szoba teljes hosszában, de van benne egy egyméteres ablaknyílás is. A rövidebbik szára 4m-es lesz.
Az asztal tervezett szélessége a fordítóknál 120 cm, aztán leszükül méteresre, de az ablak megközelíthetősége miatt az ablak előtt csak 60 centis lesz.
* * *
Így néz ki a szoba jelenleg, pirossal (nem egészen pontosan) a majdani terepasztal helye látható.
* * *
A tervek pedig így állnak, jelenleg:
Az alsó szint első vágányai, kis csalással: a képen lejjebb látszó vágányok már egy szinttel feljebb lesznek, a feljebb ("északabbra", de amúgy valóban északabbra) látható két vágány pedig a nyolcvágányos láthatatlan tárolóállomás ("árnyékpályaudvar") két átmenő fővágánya lesz. Pirossal a lapok szélét és az alátámasztásokat jelöltem. Sajna profibb rajzot pillanatnyilag nem tudok feltenni, ugyanis még nincs Wintrack progim, ami tudná a Tillig Elite vágányrendszert, amiből építkezni tervezek...
* * *
... ezen a rajzon már a bővebb vágányhálózat is látható. A bal alsó sarokba nlévő rész az amúgy jobb alsó sarokban látható részlet nagyított változata (pu. kijárat)! A koncepció lényege, hogy a szűk ívek mind alagútban lesznek, láthatóvá csak nagysugarú ívek válnak majd, mint pl. az ívben fekvő állomás, vagy a hegyoldalban felfelé kanyargó vasút egyes szakaszokon. És pirossal látható a H0e vágány, ami hegyet mászik, majd összefonódik a mellékvonallal, hogy az ablak előtti viadukton áthaladjon. És még kiágazik belőle egy erdészeti vonal is, csúcsfordítóval! :-) Az átikszelt vonalak tévesen lettek behúzva, nem kell őket figyelembe venni!
A szintek csak imitt-amott vannak számokkal jelölve, de remélem, hogy egyszer még lesz szép tervem is az egész asztalról! A vágányzatról még annyit, hogy a tárolóállomásról lesz egy föld alatti egyvágányos kör is visszafelé, ugyanis szeretnék körbefuttatni vonatokat már akkor is, mielőtt az emeleti részek elkészülnek! :-) De a későbbiekben ezt tudom majd használni hurokvágánynak, tárolóvágánynak, szerelő vagy programozó vágánynak. Amúgy azért lett így tervezve az asztal, mert 8-kocsis szerelvényeket gyűjtögettem össze (ill. ez részben még folyamatban van), lásd a tervbe vett vonatösszeállításokat!
* * *
Ez pedig az első sarokelem vázának terve. Remélem jó stabil lesz! Hogy szellősebbnek tűnjön majd az asztal megépülte után is a szoba, a lábak nem egészen az asztal szélénél lesznek majd, hanem picit beljebb. A lábakra combos polctartó konzolok lesznek szerelve, hogy megfelelő tartást biztosítsanak az alaplapnak az asztal szélei is.
* * *
FOLYTATÁS, HA MEGÉRKEZETT A FAANYAG AZ ELSŐ SAROKELEMHEZ! TEHÁT 2008. FEBRUÁR KÖZEPÉN.
Addig is tessék megnézni a modelleimet!